5:10
Cz.Á (Czeglédi Ádám): Köszönöm szépen, hogy elfogadta az interjúra való felkérést. Az interjúhoz alapjáraton hat kérdés tartozna, majd az idő függvényében meglátjuk, meddig jutunk el. Elsőként azt kérném, hogy mutatkozzon be, lehetőleg egész néven, milyen szakos tanár, és esetleg, hogy melyik egyetemen tanult, és hogy miért akart tanár lenni, ez lenne az első kérdésnek a négy alpontja. Mindenek előtt szeretném én is megköszönni a lehetőséget, és a felkérést az interjúra.
K.G (Kiss Gábor): K.G (Kiss Gábor): Mindenekelőtt szeretném én is megköszönni a lehetőséget és a felkérést az interjúra. Én Kiss Gábor vagyok. A gyerekek Gábor bácsinak szólítanak, vagy tanár úrnak, mind a kettő megfelel. Történelem és angol szakos tanár vagyok, 2020-ban végeztem a Károli Gáspár Református Egyetemen. A tanítási gyakorlataim nagy részét itt végeztem, úgyhogy a mostani 12-esek így akár még emlékeznek is rám, mert velük még összetalálkoztam, amikor még 7.-esek voltak.
Cz.Á (Czeglédi Ádám): Hogyhogy a tanári pályát választotta?
K.G (Kiss Gábor): K.G (Kiss Gábor): Én valójában mindig is tanár akartam lenni. Ez egy nagyon jó kérdés, mert mindig is foglalkoztatott, ez ugye listán volt, de több minden is érdekelt. Majdnem mérnök lettem egészen annyira, hogy fizikából is tettem érettségit, sőt, meg is voltak jelölve mérnöki szakok itt Gödöllőn, de végül sorrendet módosítottam szinte az utolsó pillanatban. És egyébként nem is bántam meg, mert nagyon szeretem, amit csinálok, és még a feleségemet is az egyetemen ismertem meg, úgyhogy ez mindenképpen egy jó döntés volt. Úgyhogy hálás vagyok a Jó Istennek, hogy így lett. Köszönöm szépen.
Cz.Á (Czeglédi Ádám): Az lenne a következő kérdésem, hogy miért a Líceumba jött tanítani, mert azt mondta már, hogy a tanári gyakorlatokat itt végezte, de hogy ennek kapcsán ennyire megtetszett-e önnek, hogy itt milyen diákok vannak, hogyan működik maga a rendszer, hogy végül itt "kötött ki"?
K.G (Kiss Gábor): Igazán nagyon tetszett a Líceum, amikor idekerültem gyakornokként, mert nagyon hasonlított az én hajdani gimnáziumomhoz, a tatai református gimnáziumhoz, tehát inkább légkörében hasonlított, és ez úgy otthonos volt számomra. Plusz egyébként én is református vagyok, és ez így nagyon jól esett, hogy ez is otthonosabbá teszi igazából a környezetet, és egyébként ekkoriban a feleségem is itt végezte a gyakorlatot, sőt az, hogy én egyébként ide Gödöllőre jöjjek a gyakorlatomat végezni, az pusztán azon múlt, hogy ezen a ponton már egyre többet voltam én is Gödöllőn, pont a leendő feleségem miatt, mert ő Gödöllői, tehát hogyha vele nem találkozom az egyetemen, akkor valószínűleg egy budapesti gimnáziumban végzem a gyakorlatot, és nem is kerülök ide sosem. De hogy visszatérjünk a fontos főkérdéshez, akkor igazából már a gyakorlat végén én gondolkodtam azon, hogy szeretnék ide jönni, de akkor még nem volt lehetőség arra, mert egyszerűen minden pozíció telített volt, úgyhogy azért én egy-két évet más iskolákban, először Isaszegen a SZISZI-ben, a Gábor Dénesben töltöttem, utána pedig Aszódon is voltam, az EGÁ-ban egy évet, és azután tudtam ide jönni, amikor megkeresett az iskola vezetősége, hogy van lehetőség arra, hogy itt tanítsak.
Cz.Á (Czeglédi Ádám): A harmadik kérdéshez kapcsolódóan, aminek az első felét már meg is válaszolta, még annyit kérdeznék, hogy reformátussága és ennek a szemlélete megjelenik tanítása közben? Tehát, hogy fontosnak tartja vallását, ezt kiemelte, köszönöm, de hogy ezt tényleg a gyerekeknek is így közvetíti a tanórákon?
K.G (Kiss Gábor): Úgy gondolom, hogy igen. Angol órákon nagyon sok lehetőségem van arra, hogy beszélgessek a diákokkal hétköznapi témákról is, és hogy jobban megismerjem őket. Nagyon sokszor vitázunk is, és az összes ilyen beszélgetésben vita, vagy csak általános hétköznapokról szóló beszélgetés közben, ez így abszolút bele csöpög a beszélgetésbe, szerintem egy ilyen környezetben. Már csak akkor is, hogy a keresztény munkaetikát tekintjük, vagy csak keresztény erkölcsöket. Tehát úgy gondolom, hogy ez az angol órákon nagyon könnyen szóba tud jönni. Történelem órán pedig szerintem egészen kézenfekvő, hiszen szinte minden országban a keresztény egyház az jelen van valamilyen formában. Sőt, egyébként nem csak a keresztény egyház példáján, de lehet erről ugyanúgy beszélni. Az ókor kapcsán is lehet példát hozni Kálvinnal, vagy párhuzamot vonni, hogyha beszélünk Hammurapi 50%-ban meghatározott kamatáról, vagy a Kálvin János által 5%-ban meghatározott kamatplafonról. Azt hiszem, hogy ezt mindig be lehet hozni az órára, és érdemes is. Igen. Köszönöm a kérdést.
Cz.Á (Czeglédi Ádám): Mit vár ettől az évtől és magától az iskolától? Mit szeretne elérni, amennyiben kitűzött magának ilyen célokat?
K.G (Kiss Gábor): Ugye én a 7. A osztályfőnöke vagyok, és kitűzött célom az, hogy ezt a lehető legjobban végezzem, mert volt már osztályom másik intézményben is, de új helyen osztályfőnökként ez egy kicsit extra feladat, mint hogyha csak most így két szakomat tanítanám, és nem lenne osztályom. Hiszen meg kell ismernem azért a hely sajátosságait is az intézménynek, hogy hogyan kell bizonyos eseményekre készülnie az osztálynak, milyen kötelezettségeink vannak, és nagyon naprakésznek kell lennem. Ugye itt a hetedikesek is teljesen újak az iskolában, és nekem pedig mindent el kell mondanom nekik, hogy el legyenek látva minden információval, és ez szerintem talán ez a legnagyobb célkitűzésem, hogy ezt tényleg jól tudjam csinálni, és úgy érezzék, hogy eleget foglalkozom velük, és eleget segítek.
Cz.Á (Czeglédi Ádám): És ezzel kapcsolatban hogy fogadta a megkeresést, hogy ön osztályfőnöki pozíciót tölthet be? Tehát, hogy osztályfőnökként kell majd kezdenie a tanévet. Örült neki vagy kevésbé?
K.G (Kiss Gábor): Először ez nem került még szóba az első beszélgetéseknél, hogy én osztályfőnök is leszek majd, de egyébként nagyon sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon ezt merjem-e vállalni, és hogy felnőttem-e már, úgymond, a feladathoz, és ez így menni fog-e. Mindamellett, hogy a magánéletem is zsúfolt, hiszen most fél éves a kislányunk, az első kislányunk, és nagyon sokat kell otthon lennem vele. Illetve nagyon sokat szeretnék otthon lenni és időt tölteni vele, és nem tudtam, hogy ezeket a plusz feladatokat, amelyek az osztályfőnökséggel járnak, bevállalhatom-e, de minden kollégám és barátom bíztatott, hogy vállaljam ezt el, és ez egy jó ötlet lesz, hogy menni fog, úgyhogy ezen felbuzdulva, bízva a Jó Isten segítségében is, úgy gondoltam, hogy ez működni fog, és így elvállaltam.
Cz.Á (Czeglédi Ádám): Igen, hát ugye vannak még iskolánkban tanárok, akik ugyanígy kezdték első évüket intézményünkben, és ők is megbirkóztak a feladattal, és sikeresen helytálltak pozíciójukban. Még annyit kérdeznék, mielőtt az időből kifutnánk, hogy mi motiválja Önt a tanításban? Tehát, hogy mi az, ami erőt ad Önnek ahhoz, hogy bemenjen egy osztályhoz, megtartson egy órát, esetleg dogákat írasson, majd javítson? Mi miatt szeret tanítani? Még annyit kérdeznék, mielőtt az időből kifutnánk, hogy mi motiválja Önt a tanításban? Tehát, hogy mi az, ami erőt ad Önnek ahhoz, hogy bemenjen egy osztályhoz, megtartson egy órát, esetleg dogákat írjon majd javítson? Mi miatt szeret tanítani?
K.G (Kiss Gábor): Nagyon egyszerű, egyébként a diákok miatt. Tehát azon túl, hogy mind a két szakomat szeretem tanítani, és az, hogy a törit kutatom, mindig évről évre átgondolom, hogy hogyan lehetne az adott anyagot jobban elmagyarázni, és jobb feladatokon keresztül szemléltetni. A legnagyobb motiváció, hogy bemenjek egy terembe, az, hogy bemegyek a diákokhoz, és tudom, hogy velük most beszélgetni fogunk, tudom, hogy vannak, akiket ez érdekel, és az ő személyiségük és egyéniségük az, ami motivál abban, hogy minél jobb órát tartsak, és minél többet foglalkozzam velük, minél többet készüljek az órára.
Cz.Á (Czeglédi Ádám): Értem, köszönöm szépen. Ennyi fért most bele. Köszönöm még egyszer a lehetőséget.